Megfejtés

 2013.03.02. 23:26

Megérkezett az első helyes megfejtőnk, aki kitalálta, milyen alvócimborát választott Nóri magának. És igen, valóban egy IKEÁ-s tasaklezárót :) Amit babapiskótának hív. Ki érti a gyerekeket?! :D De egy cseppet sem bánom amúgy ezt az új barátságot, mert legalább amiatt nem kell aggódnunk, hogy ha elveszítjük, akkor hogyan fogjuk pótolni. Bár sztárallűrjei már most vannak, mert ma közölte, hogy zöldet kér, miközben fogalma sincs, melyik a zöld :)))

alvócimbi4.jpg

Gratulálok Dia, a helyes megfejtéshez! A jutalmad pár meglepetéskép. :)

Fotóztam innen,

alvócimbi1.jpg

onnan,

alvócimbi2.jpg

és amonnan.

alvócimbi3.jpg

Elhatározások

 2013.03.02. 22:51

Nóri reménybeli cumielhagyásával egyidejűleg megszületett bennem egy csomó elhatározás a napi dolgokat illetően, amihez szigorúan tartani szeretném magam. Mert azt megfigyeltem, hogy ezek a kis szörnyecskék amint megneszelik, hogy lazulhat a fegyelem, azonnal lecsapnak rá, és elég egyetlen hibát elkövetni ahhoz, hogy boruljanak az addig jól működő dolgok. Néhány példa:

1. Nórit nem fogom (vagy nem kéne) a lépcsőn cipelni. Na, a zárójeles kiegészítésből látható, hogy máris ellágyultam. :D De talán ha most pontokba szedem az elhatározásokat, akkor komolyan is fogom venni. De mielőtt azt hinné valaki, hogy Nóri miatt lágyultam el, az téved. Szó sincs arról, hogy őt sajnálnám, hogy lépcsőznie kell, inkább magamat, mert utálni fogom, amikor sietünk, de nem vehetem fel, és beszélhetem majd rongyosra a számat.

(Kis kitérő: a lépcsőzés elég kritikus nálunk. 5 emelet megmászása alatt rengeteg ellenállási lehetőség keletkezik a gyerekek részéről. A legtipikusabb problémák:

  • Emeljél fel!
  • Fáradt vagyok, leülök. (Az undor-sáros-kutyaszőrös lépcsőházba)
  • Fogd meg a kezem! (Miközben tele van mindkét kezem)
  • Ne azt a kezem, a másikat! (Ha csak az egyik kezem van tele, akkor pont az kell... Mindkettőnek...)
  • Nóri elhagyja magát, és miközben fogom a kezét, egyszer csak összecsuklik. Szerinte ez vicces. Nem az.
  • Dani kivágja a magas C-t. 3 mp múlva Nóri is. Daninak elmagyarázom - ezredszerre - hogy a lépcsőházban nem hangoskodunk. De addigra már beindult a megállíthatatlan Nóri-gépezet. Neki nem lehet megmagyarázni. 
  • Dani elállja Nóri útját. Végeredmény: visítás. (Én meg frászban vagyok, hogy le ne guruljon Nóri, ahogy küzd Danival)
  • Dani előremegy, majd üvöltve kommunikál velem annak ellenére, hogy én normál hangon magyarázom neki, hogy NE kiabáljon, mert így is hallani.
  • Dani egyéb dolgokkal hangoskodik. Pl. valamivel üti a korlátot, csapkodja a villanyóra szekrény ajtaját, dübörög, esetleg mikor hazaér dörömböl az ajtón. Igen, ököllel üti.
  • Dani felér, én még kb az elsőn szüttyögök Nórival, erre közli, hogy neki mostazonnal pisilnie kell.
  • Dani felér, én még kb az elsőn szüttyögök Nórival, addig ő bekopog valamelyik szomszédhoz. Jobb esetben bekéredzkedik, hogy szeretne itt játszani, rosszabb esetben - ez a személyes kedvencem - vacsorát kér :D


Míg ezeket végigzongorázzuk, én ezerszer leizzadok, és csak mantrázom az okosságokat, amiket vagy megfogadnak, vagy nem. Egyszóval az egész egy nagy élmény. A múltkor olyan jól sikerült a hazaérés, hogy egyértelműen megfogalmazódott bennem, hogy eddig bármennyire is vágytam rá, kizárt, hogy kellene egy harmadik gyerek :D)

És hogy miből alakult ki a probléma? Nóri már jó pár hónapja mindig szépen jött fel és le, majd történt 2x egymás után, hogy nagyon siettünk valahova, és jobbnak láttam felkapni, és leszáguldani vele. Na, ehhez tartja magát azóta is, és MINDEN elindulás rinyálással kezdődik, hogy vegyem fel. Én meg nem győzök mindenféle elterelő hadműveletet kitalálni, meg szóval tartani, hátha nem tűnik fel neki, hogy közben haladunk lefelé.

2. (Nyugalom, a többi nem lesz ilyen hosszú :))) Dani tegnap óta hajlandó WC-be pisilni. Óriási dolog, eddig utálta, de most végre sikerült rákönyörögnöm. Az apropó egy hasmenés volt, amikor a bili takarítása közben ezredszerre is megfogalmazódott bennem, hogy ELÉG, utálom takarítani, nincs mese, WC lesz. Szerencsére meg tudtuk beszélni (nagy szó, mert eddig hallani sem akart róla), annyi kikötése volt, hogy 6 éves koráig szeretne szűkítőt is használni. :) Alku elfogadva :D

3. Nóri cumiját le kéne építeni. Valahogy humánusan ki kéne csempészni őket az alvási rutinból. Eddig valamiért ragaszkodik ahhoz, hogy az ágyban mellette pihengessenek, noha nem nyúl hozzájuk. A "babapiskótáját" meg nyomom neki, azzal alhat nyugodtan.

4. Kicsit erőltetni kéne a vízivást. Sajnos Nóri egy "botlástól" totál elromlott. Születésétől kezdve csak vizet ivott kábé másfél éves koráig, majd egyszer Peti adott neki teát, mondván jót tesz a meleg tea a torokgyulladásának. Soha többet nem tudtam vele vizet itatni itthon. :( Ezt nagyon sajnálom. Dani más tészta, mert ő soha nem itta meg a vizet, de valahogy rá kéne venni. Még nincs ötletem, ez nem igazi elhatározás, inkább csak törekvés.

5. Legkésőbb 7-kor fel akarok kelni reggelente, és időben elindulni Danival az oviba. Ezt már múlt héten is akartam, de nem sikerült :)))

6. Azt szeretném, hogy Peti is 7-kor akarjon kelni reggelente. Hétvégén is. Jó kedvűen, önszántából, fütyörészve :)))

Hirtelen ennyi jut eszembe, kíváncsi vagyok, hogyan fognak alakulni a dolgok :)

Nnnnna, amíg megírtam a posztot, Dani pisilt a bilibe. Ennyi :)))

És hogy ne maradjunk kép nélkül:

Angyalkáknak álcázzák magukat,

elhatározások.jpg

de folyton mesterkednek valamiben.

elhatározások2.jpg

Apafigura

 2013.03.02. 22:20

Nóri a napokban az ölemben ült, mikor neteztem. Aztán valamelyik oldalon rámutatott egy képre, és a következő párbeszéd zajlott le köztünk:

Nóri: Ki az?
Én: Brad Pitt.
Nóri: Nem, Apa.
Én: Ó kicsim, bárcsak úgy lenne, de ő Brad Pitt, és nem Apa.
Nóri: Szerintem Apa.


Na most mutatnám a képet.

Brad Pitt:

apa.jpg

Peti

apa6.jpg

Őrületes a hasonlóság, igaz? :)))


Egyébként nem először fordul elő, hogy Nóri apának nevezett valakit. Ősszel egy kirakatra mutogatva mondogatta, hogy Apa, Apa. De ott legalább érthető volt a félreértés.

apa5_1.jpg

Egyszer még piciként is rákattant egy címlapfiúra, lehet, hogy őt is Apának gondolta? :D

apa3.jpg

apa2.jpg

Leszokott? + találós kérdés

 2013.03.01. 09:05

Még nem merem beleélni magam, és nagyon remélem, hogy nem most szólom el magam, de úgy fest, hogy Nóri nem cumizik már. Azt tudtam, hogy nem olyan függő, mint Dani volt, de azért alváshoz kellett neki. Na de két napja hiába kéri be az ágyba, csak leteszi maga mellé, és nem veszi a szájába. Juhuhúúúúúú! Jaj, csak el ne kiabáljam. Már csak valahogy el kéne rakni őket, hogy később se jusson eszébe, de valamiért ahhoz ragaszkodik, hogy 3 db ott sorakozzon mellette. Jó lenne, ha bölcsikezdésig el is felejtené.

És akkor jöjjön a találós kérdés. Ami valójában teljesen felesleges, mert SOHA nem fogjátok kitalálni, csak gondoltam megnézem, hány aktív olvasóm maradt :))) A kérdés tehát: Milyen alvócimborát választott magának Nóri? Két napja ugyanis egy tárgyat szorongatva alszik. (A kép kicsit csalóka, mert van az ágyban egy felborult nyuszi, de nem az a megfejtés. Az alvócimbi a kezében van) Annyit "segítek", hogy babapiskótának hívja. Azért írtam idézőjele a segítséget, mert egyáltalán nem segít ez az infó, köze nincs hozzá :) Hajrá, lehet találgatni. :)

alvócimbi_2.jpg

Mosógép

 2013.02.28. 22:45

Dani már régóta különleges kapcsolatban van a mosógépekkel. Egészen kicsi korában lenyűgözte már az elöltöltős mosógép, és meglehetősen hosszú ideig elvolt a ruhák forgásának bámulásával.

mosógép.jpg

házimunka4.jpg

Aztán mikor nagyobb lett, akkor a gombok bűvölték el. Frankón rákattant bármire, amit nyomkodni lehetett, de az abszolút kedvenc a mosógép lett. Meg is tanulta bekapcsolni, kiválasztani a megfelelő programot, és elindítani. (Emiatt egy ideig áramtalanítani kellett a gépünket, ha nem akartuk, hogy egy óvatlan pillanatban elinduljon. Jobb esetben üresen, rosszabb esetben valami belerámolt kacattal/játékkal :D)

eyja8.jpg

tk12.jpg

Már szerepelt a blogban, de egy ki ismétlés sosem árt. Amikor Londonban voltunk, ott is egész nap a mosógépet nyomkodta (na jó, néha a szárítógépet)...

eyja6.jpg

... meg Nürnbergben is.

eyja7.jpg

És mikor megszületett Nóri, vele is szívesen osztozott az élményben.

nem vált2.jpg

Na ne higgyétek, hogy minden a mosógép körül forog (az a kukásautó és bármi, ami ezzel kapcsolatos), de azért a kapcsolat különböző időközönként felszínre tör valamilyen formában. És így történt, hogy mikor megkérdeztem Danitól, hogy mi szeretne lenni farsangon, ő azt válaszolta - a legnagyobb meglepetésemre - hogy: mosógép! Kettős érzelmekkel fogadtam a hírt. A kezdeti úristen-hogy-csinálom-meg pánik után elöntött a büszkeség, hogy mennyire kreatív és ügyes és jó fej és vagány, hogy ilyesmit talált ki.

Miután elrendeztem magamban a "lebeszéljem-e róla, mert feltehetőleg nem lesz kényelmes" kérdéskört, és arra jutottam, hogy ha kitalálta, megkapja :))), azután vártam néhány hetet a megvalósítással, ezzel egérutat biztosítva egy szeszélyes majdnemnégyévesnek, és magamat is bebiztosítottam, hogy ne kelljen néhány hét alatt 8 jelmezt készíteni, mert a trendek változnak ugyebár. Szóval lelkesen néhány naponként megkérdeztem, hogy "és mi szeretnél lenni farsangon?", amire Dani eleinte türelmesen, majd az idő előrehaladtával - teljesen jogosan - egyre határozottabban és talán ingerültebben vágta az arcomba, hogy "hát mosógép!!!".

Közben én is agyalgattam a kivitelezésen, lestem ötleteket a netről, fejben személyre szabtam, szereztem dobozt, volt pár próba, szóval nekiláttunk a projektnek. A legnagyobb problémát a kényelmetlenség okozta, mivel a jelmezben enni, ülni, játszani és táncolni kell, szóval éreztem én, hogy nem a legjobb a választás a doboz alapú mosógép. Ezért megszületett a fejemben egy olyan ötlet, hogy nem a dobozt fogom lefesteni és dekorálni, hanem ráhúzok egy fehér pólót, és azt díszítem. Így ha kényelmetlen a doboz, akkor azt leveheti, pólót visszahúzza és mégis mosógép marad. :) A szokásos patópálságom miatt, a farsang előtti napon még semmi nem volt kész. Illetve az alapanyagok beszerezve, a terv a fejben, csak épp még nem álltam neki. És így történhetett, hogy a tuti tervem előző reggel alapjaiban megváltozott. Reggel ugyanis, amikor mentünk az oviba, Dani a fejére húzott egy katicás Tescos szatyrot. Ilyet:

mosógép2.jpg

És itt megvilágosodtam: doboz forma, de mégsem merev :) Így hát hazamentem, és hosszába fordítva kivágtam a nyakrészt, majd a kezénél, és a lábánál is egy-egy lyukat. A jelmez kényelmességében nem voltam biztos, ezért maradt itt is a pólós megoldás, biztos ami biztos.

Mivel Dani oviban volt, ezért megkértem "Óriás Kutyát", hogy álljon modellt nekem. Nem tiltakozott :)

mosógép3.jpg

A legnagyobb fejtörést az ajtó okozta. Az első terv volt a legélethűbb: egy fehér műanyag tányérnak kivágtam a közepét, és abba egy átlátszó műanyag tetőt próbáltam meg rakni. Elég jól indult, mert jól is mutatott, és sikerült tökéletesen jó méretet kivágnom a fehérből, így a két műanyag összecuppant. Egészen az első mozdulatig. Mivel a majdnemnégyéves nem képes egy helyben állva farsangolni, ezért gondoltam össze kéne ragasztani őket, hogy stabil legyen. Miután a ragasztópisztoly megolvasztotta a műanyagot, már sejtettem, hogy fel kéne adni, de adtam egy esélyt valami két komponensű ragasztónak, amit mindenhez ajánlanak, épp csak a műanyaghoz nem. De én gondoltam, mi baj lehet? Valójában semmi, csak nem száradt meg, így az első mozgatásnál szétcsúszott, ragadt minden. (Kíváncsiságból még másnap este megnéztem, mi lett volna, ha... De még akkor sem száradt meg :)) Szóval ez az ötlet a kukában landolt :D

mosógép4.jpg

A második verzió (ami a kutyán volt látható) egy hungarocell koszorú megskalpolásával indult, majd jobb híján betekertem egy alufóliába, és egy bugyit (akarommondani lefűzhető genothermet) terveztem a közepébe. Ez volt a legbénább verzió, plusz merev is, meg nem is szép, meg hogyan rögzítsük, szóval kuka ez is.

És ekkor rájöttem, hogy a varrást bizony nem ússzuk meg, mert mégiscsak anyagból kéne az ajtót, hogy hajlékony és kényelmes legyen. Így lecsattogtam Anyuhoz (este 10-kor, másnap farsang...), és segítségért esedeztem. Egyrészt tudtam, hogy ő a legjobb partner, mert lelkes, precíz, ötletes, szóval jó vele dolgozni. Plusz tud varrni :D Szóval nekiláttunk, és össze is dobtuk a szuperklassz mosógép jelmezt. A kedvenc részem nem látszik: Anyu varrt a nyakához (hogy ne szúrja a táska) egy pihe-puha anyagot. Csak hogy szuperkényeske ne tudjon belekötni :) És hogy mi lett az ajtó? Végül Egy anyagot kivágtunk, meg a közepét is, abba genotherm, és így varrta rá Anyu a pólóra. És tettünk mögé két zoknit, hogy épp mosásban legyen :) Én megrajzoltam a gombokat, a programokat, a ledeket, na meg egy Whirpool feliratot.

mosógép5.jpg

Az oviban már várták, kiderült, hogy a gyerekek otthon elmesélték, hogy A DANI mosógép lesz, és mindenki rá volt kíváncsi. Nem vicc, még másnap is megállítottak "idegen" óvónénik, hogy ez volt a legjobb jelmez az egész oviban. Mi is elégedettek voltunk. :))

mosógép6.jpg

mosógép7.jpg

Végül itthon még megkértem, hogy néhány fotó kedvéért vegye fel, és természetesen Nóri is sündörgött, szóval bevontuk őt is.
Itt a vége, fuss el véle...

mosógép8.jpg

mosógép9.jpg

mosógép10.jpg

mosógép11.jpg

Újra itt, megint BÚÉK

 2013.01.01. 17:22

Tartozom egy kis helyreigazítással. Az előző bejegyzésem után megtudtam, hogy amit január elsején (és nem dec. 31-én) csinálsz, az lesz jellemző a következő évedre... Így ma is kénytelen vagyok egyet posztolni, nehogy ezen múljon a 2013-as blogolási kedvem. :)

Túl vagyunk a szilveszteren. Az első, amikor Dani fent maradhatott. Eredetileg azt mondtuk neki, hogy ameddig csak szeretne, de éjfél után jobbnak láttuk ágyba küldeni, mert kezdett túlpörögni. Meglepően jól bírta, nagyon tetszett neki, hogy részt vehet a "bulizásban". Tetszett neki a szerpentin, a gyerekpezsgő (első találkozás a szénsavval), és a világító buliszívószál is. Ilyeneket mondott az este folyamán, hogy "Gyere Andi, igyunk!", meg hogy "Szeretnék inni pezsgőt szívószállal!". És még nincs 4 éves :) De egy buli nem csak az ivásról szól, hanem a táncról is. Kis barátunk tánctudásban sem szenved hiányt. Tényleg partiképessé cseperedett :)

Akit érdekel a másnap, annak elmesélem, hogy a hajnal egykor fekvő Dani 8-kor, a (viszonylag) normál időben lerakott Nóri pedig 10-kor kelt másnap. :D Mondjuk az én állapotomról jobb, ha nem beszélünk, a mai nap a túlélésről szól... :D

A jövő sportolói

 2012.12.31. 19:09

Azt mondják, amit ezen a napon (dec.31) csinálsz, az lesz jellemző a következő évedre. Így muszáj volt egy blogbejegyzést készítenem, hátha termékenyebb lesz ilyen szempontból a 2013.
Na de térjünk is a lényegre, hiszen szabadidőm nem lett több, ráadásul ha a családtagjaim megneszelik, hogy én ezzel piszmogok éppen - nem sokkal az esti rutin előtt, és még a lakást is rendbe kell vágni - akkor kapnék a fejemre, azt hiszem. :)

Az gondolom mindenkinek világos, hogy az én gyerekeim a legszebbek (khm. az új fejlécen ez gyönyörűen látszik is) és legokosabbak a világon. Nyilván igazam van, mert nem csak én gondolom így, hanem Peti, a nagyszülők, a nagynénik, és a nagybácsik is. Ennyi ember meg nem tévedhet :) Abban is biztosak vagyunk, hogy sokra fogják vinni, és szuper tehetségesek lesznek valamiben. Vagy mindenben :) De az, hogy fantasztikus sportolók lesznek, egyértelmű.

Daninál már beindult a fociláz, energiából sincs hiány, és ő maga is szeretne focista lenni. Na jó, amikor épp nem kukás :D Először magától(!) tökéletesen elsajátította a kamu-elesést, majd fogta a lábát, miközben fetrengett a földön és fájdalmat is szimulált. Már is alkalmas a pályára kérem szépen. Becsúszni is megtanult, és bármikor meg tudja szerezni Nóritól a labdát. De amitől elájultunk, az a múlt hónapban történt, amikor a fotózás során (erről majd egy másik bejegyzésben írok) készült fotók láttán kétségtelenül bebizonyosodott, hogy nem akármilyen tehetséggel állunk szemben.

foci4.jpg

Ugye milyen hihetetlen a hasonlóság? Még az arckifejezésük is megegyezik, bár nem vagyok abban egészen biztos, hogy ez elengedhetetlen ahhoz, hogy sztárfocista legyen (sztárgázsival :))), de ki tudja, később még jól jöhet.

És akkor nézzük Nórit. Ne higgyétek, hogy eltörpül bátyja mellett, ő is őstehetségnek bizonyult. Mondjuk egy másik sportágat választott magának. Aki azt gondolná, hogy még jó, hiszen egy törékeny pici lányhoz mégsem való a foci, az rossz úton jár. Tudom, tudom, hogy a lelki szemeitek előtt most egy balerina, szinkronúszó, vagy ritmikus sportgimnasztikás kislányt láttok, és a nagyfokú hajlékonyság, és kecses mozdulatok is ezt a sztereotípiát erősítik az emberben, de ki kell ábrándítsalak benneteket. Nórit bizony kemény fából faragták. Íme:

foci5.jpg

Ezekkel a képekkel szeretnék BOLDOG ÚJ ÉVET kívánni minden kedves erre látogatónak! Jövőre találkozunk! :)

Palacsintaevés

 2012.11.15. 23:23

Nóri megismerkedett a palacsintával. Ő ugyebár alapból nagy evő, de ez olyan extázisba hozta, hogy ilyet még nem láttunk. Utólag már könnyű okosnak lenni, de akkor jó ötletnek tűnt kipakolni a palacsintákat az asztalra, na meg a háromféle tölteléket, mondván majd elkészítem ki mit kér, és esszük szépen sorban. Nórinál ez nem annyira működött, mert MINDENT egyszerre akart. Egy falat ebből, egy abból. Gondoltam tekerek neki akkor mind a háromból, és egye ahogy jónak látja. De neeeeem, neki kellett volna a lekváros üveg, a csokis bögre, és a krémtúró is kanalastól, biztos ami biztos. És totál izgalomban mutogatott, meg kalimpált, hogy épp mit kér, mert a nevén nem tudta nevezni őket, hanem csak annyit hajtogatott közben, hogy "ilyet-olyat-ilyet-olyat".

És bár rendkívül szórakoztató volt, mégis akkor szentül megfogadtam, hogy ha legközelebb is kapunk valahonnan palacsintát, akkor szigorúan altatás után, vagy zugevőként elbujdosva fogok csak enni belőle. (Mint ahogy ezt csináljuk a csokikkal, meg nasikkal :)))

De jött a másnap. És eszembe jutott, hogy talán tehetnék még egy próbát, hiszen annyira ízlett neki. Az etetés feletti kontrollt már nem emlékszem, hányadik (másod?)percben veszítettem el, de az utolsó, amire emlékszem az az volt, hogy az amúgy is folyós csokikrémmel töltött (és középen több helyen átharapott) palacsintatekercsre KÖVETELTE Nóri a krémtúrót a hozzá tartozó kanállal, és egy kanalat a szájába, egyet meg a palacsintára helyezve szépen megkente őket. Az agyam azt hiszem ezután törölte az emlékeket :D De még szerencse, hogy a kritikus pillanatban készítettem néhány képet. Akkor már tudtam, hogy jobb, ha beletörődöm, amelyik ruha/bútor/bármi ezt nem bírja ki, annak nincs helye a háztartásunkban ;)

Kezdődik

pala1.jpg

"Kicsit olyan lett a kezem"

pala2.jpg

"Itt, látod?"

pala3.jpg

:)

pala4.jpg

(A posztot külön ajánlom Icamamának, akinek a palacsintákat köszönhetem, Eszternek, akinek üzenem, hogy mutassa meg otthon a párjának, hogy így is lehet étkezni, és Zsófinak, aki a kritikus pillanatokban telefonos kapcsolatban volt velem.)

Szófogadó gyerekek

 2012.11.12. 15:59

Egyik este, mikor mentünk hazafelé, eléggé kipurcantak, és leheveredtek a lépcsőre. Ezt nagyon nem szeretem (hideg, mocskos, stb), ezért rájuk szóltam, hogy "Gyerekek, légyszi ne üljetek  a lépcsőre!" (A hitelesség kedvéért elárulom, hogy ez a mondat nem tuti biztos, hogy ebben a stílusban hangzott el...)

És akkor előtte:

szófogadó.jpg

És utána:

szófogadó2.jpg

SZPSZ

 2012.09.14. 14:44

Nóri nem egy vadmotoros. Szülinapjára kapta meg a nyuszis motorját, de eddig nem igazán akart ráülni. Nagyon szerette, de csak szemből tologatni. Aztán - feltehetően a játszótéri gyerekek hatására - megtört a jég. Ráült, és hajtotta. Figyeljétek ezt a dinamikát, rátermettséget! Csak úgy lobog a haja, nem győztük utolérni :)

Ui: Dani a végén jól láthatóan elunta a várakozást, és megpróbálta kicsit izgalmasabbá tenni a motoros kalandot :) De ne aggódjatok, szerencsére nem történt borulás, sőt, Nóri kábé észre sem vette, úgy belemerült a suhanásba. :)))

A pöttyös az igazi

 2012.09.14. 07:58

Nem vagyok híve az anya-lánya szereléseknek, bevallom, nem szoktam egyforma ruhába öltözni Nórival. Eddig egyetlen egyforma zoknink volt, azt nagyon bírtam (olyan cuki volt kis méretben, de amúgy semmi extra, csak egy normál csíkos zokni), de az övé eltűnt valahol. Így már nem csak én, hanem az Univerzum is beleszólt abba, hogy márpedig mi ne hordjunk egyformát, és soha sem volt rajtunk egyszerre. És ekkor történt valami... valami csoda :)  Az előző estén még nem tudtam... Peti öltöztette fel Nórit... Ám reggel, amikor összetalálkoztunk... Majdnem egyenpizsiben találtuk magunkat :D

pizsi.jpg

Szép napot mindenkinek!

Leszokott! :)

 2012.09.13. 17:48

Húha, jó rég írtam, de persze nem azért, mert nem történik semmi. Sőt, történés akad bőven, csak ezzel egy időben az ébren (és nem facebookozással) töltött szabad órák száma drasztikusan lecsökkent, és mire géphez jutok, már nincs is kedvem írni. Na de drága menedzserem unszolására (ami nem is inkább unszolás, hanem már-már fenyegetés :D) mégis nekilátok, és billentyűzetet ragadok. És remélem sikerül több posztot is írnom.

A mostani legfontosabb esemény, ami mindenképpen megörökítésért kiált az az, hogy leszokott. Na nem Peti, hanem Dani. A cumiról. Egyik nap azzal állt elénk, hogy ő már óvodás nagyfiú, és nem kell neki a cumi. Sőt, amikor lesz a bölcsis búcsúztató, akkor ki is fogja dobni a bölcsi kukájába.

De kezdjük az elején, hogy mindenki értse, hogy micsoda nagy dolog volt ez Danitól. Szóval a kis Bébidani már nagyon korán találkozott az első cumijával. Először nem akartam, hogy cumis legyen, mivel az okoskönyvek, és még jó néhány újdonsült-anyuka-riogató hírforrás azzal jött, hogy ha cumit adsz a szájába, akkor aztán úristen-jajmilesz, csúnya fogak, cumizavar, csomó baci, természetellenes, és még sorolhatnám. Ebből persze egy csomó be is igazolódott, de kit érdekelt, mikor volt egy kiegyensúlyozott, cukimuki babácskám. Ha cumival, hát cumival :) Van is erről egy régi poszt,

cumi1_1.jpg

Később az újszülött kori nyugalom eszköze átváltott egy erős függőséggé. Szerencsére sikerült az ágyba szorítanom (felkelés után mindig elvettem és elraktam, mert ha valahol meglátta nap közben, akkor vég nélküli hisztibe és vonyításba csapott át, és megállás nélkül tudta kérni/követelni a cumiját). Szóval a szabály: csak alváshoz. De ahhoz kellett eleinte kettő, később három. Így érkeztünk el a sötétkék-világoskék-piros kombinációhoz, amikhez annyira elkezdett ragaszkodni, hogy komolyan megfordult a fejemben, hogy érettségizni is ezekkel megy majd.

cumi3.JPG

OFF: Teljesen véletlenül Nóri kapott egy ugyanilyen színkombós csörgőt :)))

Na szóval 3 a magyar igazság: egy a szájba, egy-egy a két kézbe. És nem akárhogy: a piros a szájba, a másik kettő a kézbe. És volt is konkrét koreográfiája arra, ahogy mese közben ide-oda pakolgatta őket, hogy végén a megfelelő pozícióban legyenek :)))

Aztán egy nap elénk állt, és közölte: ki kell dobni ezt a három cumit. Köpni-nyelni nem tudtunk, de miután elmagyaráztuk, hogy ez aztán végleges döntés, biztosan ezt akarja-e, és ő váltig állította, hogy az már nem kell, van másik, ezért hagytuk. (És természetesen, mikor nem látta, kiguberáltuk :))) És Dani nem is kereste azokat többet, átváltott a narancssárga-fehér-átlátszó hármasra.

Ez a kép akkor készült, amikor véletlenül rátalált mind a 6-ra, és nem adta egyiket sem.

cumi4.JPG

Aztán a végső hármasból végül már csak kettes lett, már nem is emlékszem hogyan, de a végén már csak egy "szájbavaló" és egy "dörzsölős" cumi maradt. A koreográfia letisztult, már csak annyi maradt meg (amitől mindannyian idegrángást kaptunk, mert rossz volt nézni), hogy az egyik cumival dörzsölte a szemét elalvás előtt.

cumi5_1.jpg

cumi6_1.jpg

És akkor a sok-sok nosztalgikus rizsa után jöhet a lényeg: Dani véget vetett a cumi-korszaknak. Egyik reggel azzal állt elénk, hogy a bölcsis búcsúztatón kidobja a kukába a cumikat, az ovisok már úgysem cumiznak. :-o  Mi már nem hezitáltunk, hanem összenéztünk, mosolyogtunk (persze magamban eljártam egy örömtáncot is) és megkérdeztük, hogy az összeset? :) Azt mondta, hogy még aznap azzal alszik ebéd után, de amikor megyünk érte, vigyük be mindet, és akkor kidobja. Bevittük, kidobta :)

cumi7_1.jpg

cumi8_1.jpg

cumi9.jpg

Ezeket már nem mentettük meg :) Rettenetesen büszkék vagyunk, hatalmas elhatározás volt ez Dani részéről. Utána soha többet nem kérte, nem akarta visszacsinálni (bár egyszer megemlítette nagy bölcsen, hogy visszazárhatós zacskóban kellett volna kidobni :)), de nem volt hiszti. Még elmélkedett arról is, hogy elvitték-e már a kukások a bölcsis kukát, mert oda csütörtökön megy a kukásautó. És minden nap megkérdezte, milyen nap van. (Pénteken dobtuk ki, szóval majd' egy hétig izgulhattam, hogy mikor akar rávenni, hogy menjünk guberálni. :)  

Az egész kevesebb, mint egy hónapja történt, és azóta sem kérte többet. Sőt, Nóri cumijára sem izgul rá. Pedig amikor Nóri megszületett, akkor elmagyaráztuk Daninak, hogy az ő cumiját nem veheti a szájába. Aztán volt, hogy rajta kaptam, hogy miután nem adtam oda a saját cumiját (mert épp nem aludt), odament a kiságyhoz, kivette, beleszívott kettőt és gyorsan visszarakta :DDD Az igazi függő :)
Néhány dolog rosszabb lett, mióta nincs cumi. Kicsit szorong, visszatért az, hogy értelmetlenül, bármilyen apróságon összeomlik, és elkezd sírni vagy hisztizni (Nóri születése után volt hasonló). Már nem tud/akar elaludni egyedül, hanem mindig ott kell lennem és csikiznem (=körömmel simogatnom). És nincs több cumipuszi sem.

Az első cumimentes éjszaka:

cumi10.JPG

Hasonlít?

 2012.08.28. 00:00

Itt az ideje belátnom, hogy a kis gézengúzok hasonlítanak egymásra. Eddig is éreztem, hogy nem tök mások, de gondoltam egy alomból vannak, és ennyi. De most bizonyítékra leltem, és rájöttem, hogy van abban valami, amikor mások mondják, hogy milyen hasonlóak. Érdekes amúgy, mert én inkább a különbségeket látom alapból. Az alábbi képek érdekessége, hogy azonos helyszínen készültek (csak azért más a háttér, mert pont a másik irányból fotózott Andi), ugyanannyi idősek (mindössze 4 nap eltérés van köztük), és valami hirtelen felindulásból elkövetett kajahuncutságban vesznek részt. Hogy miért, az rejtély. Ott és akkor úgy érezte mindkét 16 hónapos gyerekem, hogy hangosan kell kacarászni a fehér etetőszékben, kaja közben, mert valami nagyon vicces :)

A képek klikkre nőnek

alom2.jpg

alom.jpg

Anyák napja

 2012.07.18. 07:55

Mivel nem voltam túl aktív az elmúlt időszakban, ezért biztos lesz néhány utólagos bejegyzés. Ilyen az anyák napja (na meg Nóri szülinap is, de ezt már meg sem merem említeni, csak sunnyogok. Bocs, Nóri :)))

Na szóval kicsit több, mint két hónappal ezelőtt kicsi fiam elém állt reggel, és miközben a reggeli kávét fogyasztottam, kicsit szemlesütve, kicsit zavarban, egy félmosollyal az arcán, és gyönyörűen elmondta a következő verset. Ami lehet, hogy dal, nem is tudom, mert az elejét mintha énekelné :D Én nem ismertem ezelőtt.

A premier sokkal jobban sikerült, mert akkor még szépen elmondta, itt már hosszas unszolásra tette mindezt. De azért rém cuki, megvolt az első csak nekem szavalás, majd' megzabáltam, és persze annyira elolvadtam, mint még soha. És külön köszönet a felkészítő brigádnak (Icamamának és Apának).

Lázgörcs és kórház :(

 2012.07.14. 00:44

A cím beszédes, mindenki kitalálhatta, hogy mivel töltöttük néhány hete a napjainkat. Sajnos megvolt az első kórház-élményünk Danival. De kezdjük az elején...

Már nagyon régóta húzódik ez a betegség, de mindig "csak" takony, esetleg kis köhögés, de semmi komolyabb tünet nincs. Hol jobb, hol rosszabb a helyzet. És pont néhány hete úgy esett, hogy a kis köhögés felerősödött, és kedd reggelre belázasodott Dani. Nem volt semmi ijesztő vagy rendhagyó dolog, szépen csillapítottam a lázát, ami le is ment, majd újra felszaladt. Délután felhívtam dokinénit, hogy ez a helyzet (előtte nap voltunk pont, és panaszoltam el, hogy már milyen régóta van ez a majdnem-beteg állapot), és megbeszéltük, hogy ha estére is marad a láz, akkor másnap látni szeretné. Idáig már nem jutottunk el, ugyanis este - kb. 2 órával Dani elalvása után - azt hallottam, hogy nyöszörög picit. Bementem, mert azt gondoltam, felment a láza. És ekkor láttam, hogy oldalán fekve alszik és ráng keze-lába. Először azt hittem, hogy rosszat álmodik, be is hívtam gyorsan Petit, hogy nézze meg ő is. Arra jutottunk, hogy felébresztjük. De nem tudtuk. Kimentünk vele a nappaliba (a fényre), Peti pedig járkált vele, szólongatta, de nem tért magához, csak rángott tovább. Gyorsan hívtam az ügyeletet, akik mondták, hogy a mentőket hívjam inkább. Így is tettem, és küldtek is azonnal egy mentőautót. Gyorsan kiértek, épp hogy össze tudtam szedni néhány cuccot, mert azt sejtettem, hogy bent is kell maradnunk legalább éjszakára. Mire kiért a mentő, addigra már lement a görcs, Dani magához tért, és már az ablakból tudta figyelni a villogó (és címet vadul kereső) mentőt.

A mentősök nagyon aranyosak voltak. Megvizsgálták alaposan, eldumálgattak Danival (aki eddigre már hozta a cserfes formáját és szupercuki volt), majd összeszedtük magunkat és útnak indultunk. Mikor leértünk és Dani meglátta testközelből a mentőautót, hirtelen izgatottan felsóhajtott, és ezt találta meglehetősen hangosan beledumálni az éjszaka csendjébe: "Hű, én jobban szeretem a mentőautót, mint a túró rudit!" Volt nagy röhögés. :)))

Bent a kórházban átadtak minket az ügyeletes dokinak. Egy fiatal, szimpatikus, kedves orvost kaptunk. Kicsit hosszúra nyúlt az adminisztrációja a kórelőzményeknek, és Dani már hulla fáradt volt, és kezdett nyűgösködni. Egyre többször mondta, hogy ő csak aludni szeretne. :) De végül csak végigverekedtük magunkat a szokásos sóhajtás, torokba- és fülbenézés kombón, mikor még szóltam, hogy vessünk egy pillantást a fütyire, mert azt is fájlalta picit. Doki megnézte, megállapította, hogy nincs ott gond, majd közölte, hogy itt ez a kis letapadás, el is intézzük... Hívott egy nővérkét, már húzta is a kesztyűt, hogy márpedig ő felrántja, mikor leesett, hogy mire is készül. Először hirtelen annyit bírtam benyögni, hogy valami érzéstelenítőt csak kéne adni, (doki szerint ááááá, ez nem fáj :-o - és férfi!!!), de aztán gyorsan mondtam, hogy állj, ezt inkább ne most. Még mindig agyam eldobom, amikor arra gondolok, hogy szerinte helyén való beavatkozás lett volna egy rémült, 39,5 fokos lázas, lázgörcsös gyereknél éjfélkor! Aztán Dani maradék jókedve is elillant, amikor megkapta a branült a kezébe. Nyűgös volt, és a dokibácsi egy szúnyogcsípésről hadovált, miközben vért vett, majd mire feleszméltem, már egy hatalmas sínbe tett kötés volt a kezén könyéktől végig. Na és ekkor omlott össze Dani. Jó lett volna, ha elmondják előtte, hogy mi fog történni, mert azért nem hülye Dani, ez nem egy szúnyogcsípés. Olyannyira kiakadt amúgy ettől a kötéstől, hogy egész végig nem nyúlhatott hozzá senki, nem nézhette meg, és ő meg - mint valami idegen tárgyat - tartotta távol magától az egész kezét. Nem is vett róla tudomást, nem volt hajlandó letenni, csak szüntelen tartotta. Ez eléggé sokkolta szerintem.

kórház.jpg

Ettől a két dologtól eltekintve abszolút jó fej, és normális volt a doki. Megbeszéltük a branül és kanül közti különbséget (ami minden bogár rovar jellegű történet, és ha jól emlékszem a branül a bogár :))), meg valami csodálatos érzékkel megkérdezte az én kukamániás Dani fiamtól, hogy melyik a menőbb a kukásautó vagy a mentőautó? Ha már láttatok gyereket gyorsan válaszolni... Nem volt reakcióidő, mintha előre megbeszélt kérdésre válaszolna, úgy vágta rá Dani, hogy a kukásautó :))) Végül átkísértek az osztályra, ahol hűtőfürdőt még nyomnom kellett, és közölték velem, hogy szóljak, ha elaludt Dani, mert van még egy kis feladatom. A hűtőzuhany (mert fürdő nem volt) értelmetlen kínzássá csapott át, Dani már alig állt a lábán, még mindig sírt a branül miatt, és ő csak aludni akar kiáltásokkal bombázott, én meg próbáltam meggyőzni, hogy zuhanyozzunk, persze még törölközőnk sem volt. Na mindegy, valahogy beimádkoztam, aztán átöltöztettem, letettem aludni, ahol kb. 2 perc alatt el is aludt.

kórház2.jpg

Szóltam a nővérkének, hogy Dani alszik, mi a feladat. Hát át kellett vinnem a vérét a másik épületbe a laborba, mert éjjel nincs erre ember. Full sötét, én meg bandukoltam a szabadban némi vérrel :) És közben frankón paráztam, hogy Dani nehogy leessen az ágyról.

kórház4.jpg

Mikor visszaértem, körbenéztem a szobában. Egy háromágyasat kaptunk szobatársak nélkül, saját fürdővel. Nem is lett volna rossz, ha nem ez a helyes kis felirat fogadott volna a fürdőajtón:

kórház3.jpg

Mondjuk a WC-n már túl voltam, mikor olvastam, a befekvés meg... Először csak odaültem Dani mellé, majd egyre lejjebb csúsztam, végül bevettem a leszarom tablettát, és befeküdtem mellé. Nem szóltak :) Reggel 6-kor mondjuk felajánlottak egy anyás szobát, lehet, hogy finom célzás volt :))) El is fogadtam. Nyilván fizetős, de pont nem érdekelt, miután tudtam, hogy nem mehetünk haza még.

A másnap már elég jól zajlott. elmagyaráztam Daninak, hogy hol is vagyunk, mit csinálunk, meddig maradunk, és ügyesen el is fogadta, nem volt gond vele. Az orvosokat és nővéreket azonnal levette a lábukról. Az összes vizit azzal telt, hogy Dani kábított mindenkit a dumájával. Sokszor volt olyan, hogy egyszerre 7-8 ember jött vizitelni és mindenki mosolyogva hallgatta a dumáját. Gondolom felüdülés lehet egy olyan gyerek, aki nem sír, élvezi, amikor sóhajtani kell, együtt működik, megcsinál mindent, és még élménybeszámol is. Az egyik nagyviziten a fő-fő-főorvossal közölte, hogy "Képzeld el dokibácsi, én 3 éves vagyok (ezt közben mutatja az ujjával is, amiket egyesével hajtogat ki :))) és 15 kiló! Emeljél meg, hogy milyen nehéz vagyok!" A dokibácsi jó arc volt, megemelte. Én meg olyan büszke is voltam (és vagyok persze) rá, hogy ilyen kis barátkozós. :)


Az elalvás ment kicsit nehezen, de ezt nem is csodálom. Legtöbbször a mesenézés vált be. Amíg bámulta a laptopot, letompult annyira, hogy be is aludt rajta. (A képen a rács csak a szobatárs kisfiú miatt volt felhúzva, mert ha Nimródnak így volt, akkor Daninak is így kellett :) Itt megjegyezném egyébként, hogy micsoda mákunk volt a szobatársakkal. 2+2 ágyas szobában voltunk, azaz rajtunk kívül még egy anyuka a kisfiával. Akik mellesleg a velünk szemben lévő házban laknak, látásból ismertük is egymást. Tök jól elvoltunk, beszélgettünk jókat, segítettük egymást. Sokszor gondoltam arra, hogy mennyire megkeseríthetné a bent töltött napjainkat egy macerás szobatárs.

kórház8.jpg

A kórházi napok legfontosabb momentumai természetesen a kuka körül zajlottak. Megnéztük az udvaron az összes kukát, volt, ami le volt zárva, ezt nagyon sokáig emlegette, nem tudott napirendre térni fölötte. De nagy kedvenc volt még a háromkerekű autó, ami szállította a kaját, meg a szennyest.

kórház5.jpg

Viszonylag jól elütöttük az időt. A sláger kuka és háromkerekű autó mellett nagy kedvenc volt az udvaron egy macska, amit jó párszor elüldöztünk. Szegény... A kórház bejáratánál lévő sorompónál is töltöttünk néhány órát (amit szerencsére árnyékból tudtunk figyelni, mert a nagy kánikula idején volt mindez). A feladat annyi volt, hogy jól meg kellett figyelni, és extázisba jönni attól, ha jön egy autó, akkor sorompó fel, ha átment, akkor sorompó le. De legalább lekötötte magát, és viszonylag hűvös volt az udvar ezen része. A kávéautomata is lenyűgözte, mindenkinek elmondta, aki épp szeretett volna inni, hogy mit kell nyomni, hol jön a kávé, vigyázz, forró, stb. Nagy kedvenc volt ott is :) Aztán lifteztünk is sokat. Na ott meleg volt, ezért nem erőltettem, pedig ez is remek mulatság. 3 szint van, a harmadikon a meddőségi ambulancia, a másodikon az onkológia, az elsőn pedig a szülészet. Dani szerette az elsőt, mert ott ha kinyílt az ajtó, mindig volt valaki az előtérben (többnyire látogatók, meg izguló apukák és családtagok) Egyszer amikor tudatosítottam Daniban, hogy ez az utolsó liftes kör, és megyünk vissza, még kiszálltunk a szülészetnél, odament egy férfihoz (feltehetően egy Apuka, aki várta, hogy mikor születik meg a csemete), és ott közölte vele jó hangosan, hogy "Figyelj Bácsi! Én most visszamegyek a földszintre, és utána te jöhetsz, jó?"

Szóval ilyesmikkel tengettük az időnk nagy részét. Amikor bejött Peti, akkor pedig még helikopterleszállót is néztünk, meg szélzsákot is.

kórház7.jpgkórház6.jpg

Alapvetően egész jól elvoltunk. Sajnos az utolsó esti sétánk alkalmával feltörte a cipő a lábát, ami nem várt módon úgy elrontotta a hangulatát, mint még soha semmi. Gyanítom ekkorra jött ki a feszültség rajta, mert akkora patália kerekedett egy kis vízhólyagból, mintha minimum az élete múlna rajta. Nem volt hajlandó lábra állni, sírt mindenért, a zuhany rémálom volt (egyik kezén branül, másik lábán hólyag... ezeket nem érhette víz... mindezt úgy, hogy a zuhanytálcába nyilván nem ültetem bele, szóval kész kabaré volt az egész). Emiatt sajnos rendkívül nyűgösen zárult ez a néhány nap, de azért összességében hősiesen viselte a megpróbáltatásokat. Persze remélem soha többet nem kell átélnünk ezt.

kórház9.jpgkórház10.jpgkórház11.jpgkórház12.jpgkórház13.jpgkórház14.jpg

Alvás Nóri módra

 2012.06.14. 23:42

Meguntam, hogy elakadtam a szülinapi bejegyzéssel. Igen, Nóri elmúlt egy éves, és jár(na) neki egy szülinapos "jaj de jó hogy már egy éves" poszt, de sajnos minden ilyen eseménynél elakadok. Meg kell írni, én meg alkotói válságba kerülök, meg lelkifurdalok, végül elsunnyogva felülkerekedem, és hozok valami teljesen mást. Na most is itt járok, de azért istibizi megpróbálok előrukkolni a szülinappal is. De addig is, hogy ne haljon meg a blog teljesen, itt egy friss gyöngyszem.

A sztori röviden, hogy Andi letette Nórit a délelőtti alvásához, majd ránézett, hogy alszik-e. Aludt. Így. :))) Aki azt hiszi, hogy kínozzuk a gyereket (illetve Andi :P) azt emlékeztetném, hogy Nóri hipotón. És ilyeneket tud, lazán, könnyedén, bármikor :)

alvás.jpg

alvás2.jpg

Bikicsunáj

 2012.04.30. 22:42

Dani YouTube imádata elkezdett gyümölcsözni. Minden úgy kezdődött, hogy még egy éves kora előtt körömvágás szándékával laptop elé ültettük, és jól elkápráztattuk a Big World nevezetű angol dallal. Aztán egyre többször kérte, hogy nézzünk meg valamit a YouTube-on. Többnyire angol mesék és dalocskák érdekelték, amiket rengetegszer képes egymás után megnézni. Persze kizárólag úgy, hogy ő maga irányít, nem okoz problémát bekapcsolni a tévét, felmenni az internetre, elindítani a YouTube-ot, és könnyedén meg tudja nézni azt, amit szeretne. (Néha megdöbbenünk, hogy korunk gyermeke micsoda könnyedséggel kezeli a kis virsliujjaival az elektronikát, de ez már egy másik poszt témája lenne).

A mostani aktuális kedvence két dal lett. Az egyik a "London Bridge is falling down", a másik pedig a "The wheels on the bus". Az előbbit amikor egyszer-kétszer megnézte, később mondta, hogy keressük meg neki az "ájingbász"-t. Mondom mit? Erre ő: ÁJINGBÁSZ! Nézek Petire értelmesen, aztán nézünk egymásra értelmesen, fogalmunk sincs, miről karattyol. Gondoltam valamilyen busz lesz, de nem találtuk. Aztán a látogatási előzmények menüpontban meglett, hogy a "London Bridge is falling down"-ra gondol. Akkor még mindig nem tudtam összekapcsolni, de kiderült, hogy a második versszakban van egy olyan, hogy "Build it up with iron bars". Na, meg is van ez az ájingbász dolog.

Aztán jött a másik: Anyaaaaaa! Nézzük meg a "bízakadasztó"-t! Itt már csak röhögtem, mert tudtam, hogy megint talált magának valami angol dalt. Persze megint részemről sötét homály, hogy mit is akar Dani, de aztán hamar ki kell találni ezeket a rejtvényeket, mert bár remekül kezeli az internetet, de azt nem képes megérteni, hogy az alapján, hogy "bízakadasztó" aligha tudnám megtalálni. Dani meg csak vonyít, hogy "De keressed meg!", meg hogy "Írd be a keresőbe!". Na és aztán egyszer csak leesett: wheels on the bus go = bízakadasztó. (Ennek továbbfejlesztett verziója az "észondöbászk", ami ugyanaz, mint a "bízakadasztó" :DDD)

Így tanulgat Dani angolul autodidakta módon :) Mondjuk egyre jobban közelít a valósághoz egy-egy dalszöveg, mert ugye az említett videómegosztó - miután vége van az aktuális dalnak - felajánl néhány hasonló videót. Így lehetséges az, hogy az egyes dalokat megnézzük még egymillió féle formában (és nyelven, néha már szerbül, meg lengyelül is nyomjuk), és lassacskán összeáll a dalszöveg. No nem lesz ám jó, de ahhoz mindenképpen elegendő, hogy kicsifiúcska elindulhasson a következő Megasztárban. :)

 


03.30.

 2012.03.30. 03:30

Csak érdekességképp (na meg persze be akarom zsebelni a jókívánságokat :)))

Ebben a hónapban lett Peti 33, Dani pedig 3 éves. A mai napon pedig nekem van a 30. szülinapom. És hogy mi a helyzet Nórival? Ha már nem akart márciusban születni, legalább annyi összejött, hogy pont ma lett 330 napos :D 

Muszáj volt megosztanom ezt a rendkívül fontos információt. ;) És hogy ne maradjunk kép nélkül, ezért hoztam párat napjainkból.

 

És néhány közös kép (amit szinte lehetetlenség csinálni, mert egyáltalán nem együttműködők)

Korcsolyáztunk :)

 2012.03.05. 15:41

Végre elérkezett az idő, hogy elmenjünk korizni. (Elég Pató Pál módjára intéztük ezt az egészet.) Mert az még hagyján, hogy már karácsony előtt el akartunk jutni a vadonatúj székesfehérvári koripályácskára, de az igazán vicces, hogy Petivel még nem koriztunk közösen, pedig 10 éve együtt vagyunk. (Ez nálunk azért érdekes, mert ő tényleg nagyon tud korcsolyázni. Bár arra is Dani születése után derült fény -számára- hogy én meg jól rajzolok. Még mindig tudunk újat mutatni egymásnak :D) Na de mindegy is, elérkezett az idő, hogy Danit elvigyük, és kipróbáljuk. Persze csak azért kerítettünk sort rá, mert láttam az időjárásjelentést, és megtudtam, hogy jön a tavasz! Így megragadtuk az utolsó téli napot (még a hó is esett nekünk, szuper!), és felkerekedtünk.

Béreltünk egy kétélű, cipőre csatolható korcsolyát, és nekivágtunk.

kori1.jpg

 

 

A csúszkálás nagyon bejött, viszont Dani egyik lábáról folyton lejött a korcsolya.

kori2.jpg

 

 

Gondoltam visszaviszem, és kérek másikat, de a kölcsönzős csajszi szerint a cipővel lehet a hiba, és inkább vigyünk egy rendes egyélűt. Így történt, hogy Dani negyed órás tapasztalat után ugrott is egy szintet, meg kb. 3-7 lábméretet, ugyanis annyival volt nagyobb az új kori.

kori3.jpg

 

 

Nem kispályás, lángnyelves nagyon menő korcsolya.

kori4.jpg

 

 

És innen már csak a mi (illetve Peti) kifulladása volt a korlátja a szuper sportnak. Dani nagyon élvezte, nagyokat vigyorgott, látványosan fejlődött, nagyon ügyes volt.

kori7.jpg

kori5.jpg

kori6.jpg

 

 

Ami igazán meglepett, hogy az egyélűvel simán tudott szárazon menni.

kori8.jpg

 

 

Mindannyian nagyon jól éreztünk magunkat, remélem még sokat-sokat fogunk járni! Még tervezzük idén, bízom benne, hogy összejön. Ráadásul most pofátlanul olcsó lesz, mert március 1-15-ig féláron lehet menni, és 3 év alattiaknak ingyenes :). Megkedveltem ezt a kis pályát, nagyon örülök, hogy megépítették. Nagyon kevesen is voltak (volt egy 20 perc, amíg csak mi voltunk hárman :), meg olcsó is, és hangulatos is. Na, meg is van az új hobbim, alig várom, hogy Dani is tudjon egyedül suhanni ;)

Bajnok, a dalmata

 2012.03.05. 11:30

Megvolt az első farsang. Sok szót nem tudok róla ejteni, szerintem egy közepesen sikerült ünnep lehetett. Először megkérdeztem Danitól, mi szeretne lenni. Azt mondta, tigris, és nem tök. Nyilván még emlékezett a Halloweenra, amikor ő tök volt, rajta kívül meg volt két tigris. Ezért nem akartam, hogy az legyen, gondoltam ne utánozzuk a bölcsis társakat. Pár nap múlva megkérdeztem újra, a válasz még mindig tigris. Bennem meg már erősödött az érzés, hogy NEM AKAROM! :) Aztán megerőltettem magam, hogy ha a gyerek azt akar, akkor kénytelen leszek engedni, hiszen ez a nap róla szól. De lelkem mélyén nagyon tiltakoztam. Végül Anyuval elkezdtünk tanácskozni, hogy miként kéne megoldani, majd találtunk az egyik boltban egy oroszlán (majdnemtigris, de még lehet belőle tigris) és egy dalmata jelmezt. Illetve volt még sok más is, de ezek voltak értelmes árkategóriában :) És akkor gondoltam egy életem, egy halálom, megpróbálom Danit elterelni a dalmata vonal felé. A kedvenc tűzoltós könyvében van egy dalmata (Bajnok), így nem volt nehéz dolgom. Lementünk a boltba (előtte persze elolvastuk a könyvet), aztán nagyon megörültünk az előzetesen előre készített dalmata jelmeznek. Dani is őszintén örült és csakis dalmata akart lenni. (Az oroszlánt már meg sem kellett mutatnom.) Így lett Dani Bajnok, a dalmata.

 

Mielőtt megszólnátok, érzem én is, hogy gáz, hogy nem mentem bele a tigrisbe. Le is tettem magamban a nagy esküt, hogy nem fogok többet beleszólni az ilyen dolgokba. De szerintem nem fogom tudni betartani :S Majd szóljatok rám, amikor a sokadig menyemet is kiutálom, csak mert Anyuka csak jót akar! :)))

Maga a farsang amúgy szerintem nem volt valami nagy durranás. Vártuk nagyon, aztán reggel, amikor odaértünk Dani feltette a szokásos kérdést, hogy Anya, itt maradsz egy kicsit? Mire én a szokásos nemleges válasz helyett igent mondtam. És ez volt szerintem neki a legklasszabb az egész farsangból. Nagyon boldog volt, hogy megmutathatja a kis világát odabent, labdáztunk, játszottunk, aztán kb. egy óra után eljöttem. Később hiába faggattuk, nem mesélt semmit. Úgyhogy több infóm nincs róla. A gondozók szerint minden rendben ment :) Hát ez volt az első farsang.

Hypotonia

 2012.03.01. 08:03

Már régóta készülök erről bejegyzést írni, hogy képbe kerüljön mindenki. Röviden a sztori annyi, hogy két és fél hónapja kiderült, Nóri hipotón. Mivel annyira nem vagyok szakértője a dolognak (bár kétségkívül rengeteget utána olvastam), ezért inkább az internetről idemásolok néhány ezzel kapcsolatos leírást:

Ha túl alacsony az izomtónus, petyhüdt, laza az izomzat, hipotóniáról beszélünk. Ez ilyen babák nem szeretnek mozogni, nehezükre esik a mozgás, hamar kifáradnak. Passzív mozgatáskor nem, vagy csak alig mutatnak ellenállást.

A hipotón izomzat tapintásra lágy, tésztaszerű, „szétfolyó” jellegű. A baba normál testsúly mellett is kövérnek, „pufóknak” tűnik, vagy sovány benyomását kelti az izomtérfogat csökkenése miatt. A túl alacsony izomtónus miatt az izomzat nem képes a gravitációnak ellenállni, ezért a nagyobb tömegű izmok „zacskószerűen” csüngnek. A tónuszavar leküzdése a babától fokozottabb erőkifejtést kíván, aki normál energiakifejtésre sem képes.

A már meglévő vagy kialakulóban lévő mozgások végrehajtását ez a mechanikai akadály nagyban gátolja. Az állás és a járás is bizonytalan, instabil a törzs és a medence izmainak gyengesége miatt. Az arcizmok mozgatása, az artikuláció is nehezített, amelynek következménye lehet beszédprobléma.

Körülbelül ez a lényege tehát a hipotóniának. Az első 6 hónapban nem gyanakodtam semmire, minden a tankönyv szerint alakult. Sőt, még azt hittem, hogy gyors is lesz a mozgásfejlődés, mivel nagyon szeretett (és még ma is) hason lenni, ami nagyon jót tesz annak. Már viszonylag hamar tartotta a fejét hason, 2 hónaposan sokat nézelődött könyökölve.

 

Meg később is szeretett hason molyolni.

 

Aztán minden a terv szerint haladt, 3 hónaposan átfordult mindkét irányba, ezt gyakorolgatta, majd elkezdett hason a tengelye körül forogni. De ez után mintha megállt volna a fejlődés, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy nem történik semmi új. Teltek múltak a hetek, hónapok, de semmi. Végül a bennem motoszkáló rossz érzés felerősödött, amikor elkezdte a kezét kicsavarva tartani. Ahogy figyelgettem nap mint nap, egyre többször támaszkodott a kézfejére a tenyere helyett, és egyre gyakoribbá vált ez a tartás.

 

A védőnő szerint ne aggódjak, csak lusta, a dokinéni szerint meg nincs nagy baj, de ha gondolom, mutassam meg a gyógytornász barátnőmnek. Így is tettem, aki azonnal megerősített abban, hogy ez nincs rendben. Ezért felkerestem egy Dévényes gyógytornászt (ők foglalkoznak a hipotón babákkal), aki már az első alkalommal, amint letettem Nórit, mondta is, hogy mi a helyzet. Kiderült, hogy nem csak a keze áll "rosszul", hanem a lábát is nagyon befelé tartja, sokszor "ökölben" vannak a lábujjai. Meg nem tartotta magát kézben sem rendesen, hanem állandóan összebicsaklott. Addig azt hittem, hogy csak előre dől, mert érdekes dolgot lát. Megtudtam, hogy nem azért extra hajlékony, mert lány, vagy mert született olimpiai bajnok tornász (gond nélkül a füle mellé emeli a nyújtott lábát, meg akkora terpeszt tud, hogy elég csak picit szétbillenteni a lábait, és már jön is a tökéletes angol-spárga, stb.), hanem ez mind-mind ennek tudható be. Olyan igazi gumibaba, aki nyeklik-nyaklik, a lábaira állítva nem támaszt, hanem összecsuklik, és olyan kis puha rongy az egész kicsi lány (amit amúgy rettenetesen imádok :))).

Ezen a képen is látszik, ahogy nem tartja magát:

 

Van egy csomó minden, amit nem is gondoltam, hogy összefüggésben állhatnak ezzel:

  • Ezért lóg a pofija, miközben egyáltalán nem dagi.
  • Lehet, hogy ezért nem tudott rendesen szopizni.
  • Ezért tudta úgy hátrahajtani a fejét, hogy a feje a háta közepéhez hozzáért. Még ma is nagyon hátrahajlik a nyaka, de pár hetes korában egyenesen ijesztő látvány volt.
  • Ha jól emlékszem a sok "repülőzés" (keze lába fent van és csak a hasán rugózik, a lenti videón is csinálja) is a hipotónia jele lehet.
  • Simán kihajlik a hüvelykujja mindenféle ellenállás nélkül. A múltkor, amikor adtam rá a kabátot, az visszahajlott és alig akart előbújni a kabát ujjából. Olyan volt, mintha nem is tartozna a kézfejéhez, hanem csak a bőr fogná hozzá.

 

Most viszont már sínen vagyunk, remélem. Amióta gyógytornára viszem, rohamos fejlődésnek indult. Először megtanult egy hihetetlen cuki pózt. Mivel ülni nem tud, ezért így szokott játszani. Amolyan henyélős testtartás.

 

Vagy laza aerobicos. Amit szokott úgy is továbbfejleszteni, hogy a felső (amin épp támaszkodik) talpát megfogja és kinyújtja (mondjuk a feje mellé), meg hajlítgatja és össze-vissza szórakozik vele. :)

 

Nem sokkal később pedig megjelent a négykézlábazás is. Illetve ez még csak alkartámasszal megy, de volt már, hogy felnyomta magát teljesen. (És a térdelést is próbálgatja)

 

Néhány gyógytornás alkalom után pedig el is kezdett kúszni. Nem teljesen szimmetrikus, de nagyon ügyes és egyre gyorsabb.

 

Szóval alakul a dolog. Kicsit olyan, mintha megtalálták volna az ON gombot Nórin. Ahogy ráérzett a mozgás ízére, le sem lehet állítani, nagyon aktív lett. Ennek örülünk, bár jó lenne ha valaki az OFF gombot is megmutatná, hol van. :)

Az első szó

 2012.02.29. 21:32

Bizony, már itt tartunk. Nem tudom, mennyire "korai", de engem frankón meglepett, hogy 9 hónaposan tudatosan formálja a szavakat. Hiszen olyan pici még :))) (Pont ugyanígy éreztem, amikor Dani 9 hónaposan elindult. És lehet, hogy tényleg igaz, hogy aki mozgásban gyengébb, az beszédben erősebb, és fordítva. Legalábbis nálunk beválni látszik ez az elmélet. Nyilván nem egyedi az eset, de valahogy nekem mégis olyan, mintha Nóri valami született kis zseni lenne. Akkor hát íme a bizonyíték, hogy micsoda könnyedséggel dobja oda ezt a rendkívül bonyolult szót :)))

Karácsonykor figyelt fel Andi amúgy először arra, hogy ha köhög, akkor Nóri utánozza. Aztán később ha csak meglátta Andit, akkor Nóri már köhintett is. Lehet, hogy azt hitte, így hívják, nem tudom :D De mindenesetre nagyon kis ügyes, ahogy kommunikál :)

10 éve

 2012.02.17. 20:14

Jóban,

 

és "rosszban"

Találós kérdés 3.

 2012.02.03. 23:00

Mi köze a kiscsaládunknak az automata sebességváltókhoz?

Arcok a székből

 2012.02.01. 13:59

Végre elérkezett az etetőszékes időszak. Nagyon vártam már, mert érzem Nórin, hogy nem kielégítő számára a földön feküdni. Mivel kúszni, mászni, felülni, felállni nem tud, ezért sokszor nyafog, hogy vegyem fel, mert a világ túl érdekes ahhoz, hogy az alsó 30-50 cm-t lehessen csak látni. És nem csak az etetőszék rejt izgalmakat, hanem a vele járó evés is. Ugyanis elkezdett Nóri kenyércsücsköt és hasonlókat rágicsálni. Ennek nagyon örülök, mert amíg Danival reggelizünk/ebédelünk, addig a kisasszony nem a földről nyüszög, és kíváncsiskodik, hanem fentről látja az eseményeket és boldogan majszolgatja a saját ennivalóját.

Na de nem volt ám olyan egyszerű a kenyérkóstolgatás! Hősünknek nem annyira egyértelmű, hogy hogyan is kéne nekilátni egy ilyen bonyolult műveletnek. Mentségére váljék, hogy soha nem vesz semmit a szájába (nem mint a babák általában), és így hiányzik a kis buksijából a "valamit a kezemben tartok és a számhoz emelem" mozdulatsor kivitelezése. Így történhetett, hogy az első próbálkozás érdekesen sikerült: :)))

Sejtettem, hogy érdemes lesz megörökíteni. A képriport:

 

Rárepülés

 

"Talán ha arrébb teszem kicsit..."

 

"Vigyázz, kész..."

 

"...rajt!"

 

"Biztos, hogy ezt enni kell?"

 

"Sikerült!"

 

 

 

"Csak így csupa morzsa lesz a kezem!" (borsószem királykisasszony)

 

"Maradok inkább az eredetinél"

 

"Morzsák mindenütt"

 

 

 

"Utolsó falat"

 

"Ez jól sikerült :)"

 

"Vége a mozinak"

 

"Mondom VÉGE!"